A konfliktus szó szerint összecsapást, megütközést és perlekedést jelent. Egyfajta versengésnek is felfogható - konkrét előnyökért. Ilyen például a hatalom, a kontroll, az érdekek vagy a szükségletek. Persze nem minden formája destruktív. Sőt, idővel az ember megtanulhatja, megláthatja az érzelmi telítettség, a fenyegetettség, a "harc" vagy a leblokkolás helyett a konfliktusok pozitív oldalát. Az életben a konstruktív hozzáállás - kis segítséggel és belátással - választható. Idővel mindenképpen.
A mostani blogbejegyzés nem csupán a pszichológusi és a családterápiás munkámhoz kapcsolódik, hanem a múltbeli céges megkeresésekhez is. Hiszen vannak olyan intézmények, ahol már belátták: megtérül a dolgozók azon támogatása, hogy jobban tudjanak egymáshoz és a vásárlókhoz/ügyfelekhez "kapcsolódni".
A konfliktuskezelés kapcsán - a mindennapi munkám és az előadások során - az alábbi szempontok szoktak előkerülni:
1. Tekintsd a szituációt kihívásnak! Gyakran mi van helyette? Katasztrofális gondolkodás vagy éppen a fekete-fehér elv.
2. Találd meg a bátorságodat! Mit veszítenél, ha "beleengednéd" magad a szituációba?
3. A nyíltság vállalása enyhíti a feszültséget. Ebben az 'énüzenetek' megtanulása megkerülhetetlen. Mit jelent ez? A saját érzések a másik hibáztatása nélkül is felvállalhatóak. Pl.: "Ez engem dühít!" (Sokszor már az önmagában előrelépést hoz, ha védett "fórum" nyílik a panaszok kimondására.)
4. Tudatosan válaszd le az egyént a problémáról. Merd feltételezni, hogy neki is van jó tulajdonsága.
5. Együttműködünk vagy versengünk? Ez itt a legfőbb kérdés.
6. Merj kreatív és kíváncsi lenni. A konfliktus serkenti a kísérletezést.
7. Lásd be: a léted nem függ a problémától. Néha ez egyedül nem megy, csak szakember segítségével.
8. Van-e elég rendelkezésre álló információd? Gondolok itt például megfelelő házirendre, munkaköri leírásra, tájékoztatásra, tisztázott fogalmakra és szerepekre. Fontos annak feltérképezése is, ahogyan a delegálás cégen/családon belül működik. (Van, ahol ehhez külsős bevonása szükséges.)
9. Nem kell mindent érteni. Néha elég csupán a dolgokról tudomást venni.
10. Érzelmi megküzdés helyett lehet érdemi problémamegoldást választani. El lehet oda jutni, hogy közösen keressünk észszerű megoldásokat, válasszuk ki a legjobbnak tűnőt, majd tartsunk ki mellette.
+1. Erősítsd meg a szövetséget önmagaddal! Az önbizalom kérdésköre kihagyhatatlan.
A legnagyobb horderejű konfliktusaink önmagunkkal vannak. Gondolok itt a megfelelésekre, a szerepkonfliktusokra, a feldolgozatlan veszteségekre, a céltalanságra, az elfojtott érzelmekre és az (ön)elvárásokra.
A konfliktuskezelés kapcsán meg kell még említenem az asszertivitás (önérvényesítés) kifejezését. A tudatosságban való növekedés által képessé válhatunk egyszerre törődni saját magunkkal és a másik féllel. Még a nehéz érzelmi szituációkban is! Bár sok gyakorlás és "bukás" kell ehhez, de előbb-utóbb sikerülni fog ítélkezésmentesen közvetítenem a megfigyeléseimet, ahogyan az érzelmeimet és a ki nem elégített emberi szükségleteimet.
Számos konfliktusos helyzet azonban annyira elmérgesedett, hogy a szavak már elvesztették a jelentőségüket...
Bár egyesek kevésbé nyitottak az "elengedésre", de eleinte nem fog más működni, csak a teljes békén hagyás. Néhányan nem mernek szembesülni a következővel:
A tartós konfliktusok által "odaszegezték" magukat a másikhoz. Bármennyire erősen is hat, de ebből a gondolkodásbeli és viselkedésbeli állapotból először "detoxikálódni" kell.
Idővel azután lehet próbálkozni. Hatékonyabb ilyenkor valamilyen közös cselekvés felé elmozdulni, mint szavakkal "küzdeni". Például valakin összefogva segíteni, közösen főzni, valamit megszervezni, együtt kertészkedni, új feladatokba kezdeni. Később lehet továbblépni és a megerősítések talaján a kérdésekig eljutni.
Előnyösebb ekkor a "miértek" használatát kerülni. Helyette inkább a következőket feltenni: "Mi a fontos Neked? Mi segítene? Legközelebb mit fogsz másként tenni?". A hatékony kérdések nem a múltat, sokkal inkább a jövőt célozzák meg, sőt támogató feltételezéseket szintén tartalmaznak.
És hol van az őszinteség? Lehet rögtön azzal is indítani, vagy ha a "lightosabb" kommunikáció beindult, azután. Szituációtól függ. Általában az énüzenetekkel, az értő figyelemmel, a saját emberi szükségletek és kérések megfogalmazásával, a visszakérdezéssel, valamint a megerősítésekkel lehet előre lépegetni. Mind szervezeti, mind családi szinten.
A kérdés sokkal inkább az, hogy bele akarom-e önmagam változását a rendszerbe "fizetni", vagy továbbra is megmaradok az elvárásoknál és az áldozatszerepnél. A fordulathoz a "belső kulcs" az empátia (beleérző képesség).
Képes vagyok/lennék-e mind a másikkal, mind önmagammal együttérezni?
Természetesen arról sem szeretnék megfeledkezni, hogy nem lehet minden konfliktust feloldani. Egy adott helyzetben az elhatárolódás és az elválás az értelmes döntés.
Tudom, hogy létezhetetlen pár sorban a konfliktuskezelést átadni. Mégis remélem, hogy lesz egy olyan mondat, amelyet magaddal tudsz a mindennapokhoz vinni. Ami nekem rengeteget segített, az egy magvas kérdés. Ha valaki megbánt, akkor átfut bennem:
Mi van, ha neki nem velem van gondja, hanem önmagával?
Bármi is legyen a válasz, fontos belátnod, hogy ne akard a másikat megnevelni.
Kezd magaddal a sort! Az önismerettel és az elfogadással! És köszönöm, ha valahogyan támogatod a blogomat és a podcastok készítését.
Dr. Domján Mihály
https://www.instagram.com/dr.domjan
www.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos
Az új pszichológusi podcast-ek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Youtube-on és az Apple Podcast-on. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is.
Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:
Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.
Hálásan köszönöm!
(Képek forrása: saját és pixabay.com)
